Kecske oldal

Amit a kecskékről tudni kell...

Betegségek

  Ez lenne a Panaritium(büdös sántaság)

Mi okozza?

Szigorúan anaerob baktérium, fehérjebontó enzimet termel, elbontja a húst, sőt a szarut is. Vannak virulens és enyhébb elváltozásokat okozó változatai is. A betegség megjelenésében más baktériumok (pl. clostridiumok, staphylococcusok stb.) és hajlamosító körülmények is szerepet játszanak: meleg, nedves időjárás, felázott vagy köves talajon való hajtás, zsúfoltság, rossz tartási feltételek, csülökápolás elhanyagolása, lábvégek sérülései, bélsárral tartósan szennyezett lábvégek stb.


Mikor fordul elő?


A fenti hajlamosító körülmények esetén. Egyes állományokban járványszerűen is felléphet. Bizonyos fajták, így pl. a puhább szarutokkal rendelkező húsfajták érzékenyebbek iránta. Az életkor is befolyásolhatja, mert idősebb juhokban a szarutok könnyebben elválik az irhától. Tartós fertőzési forrást jelentenek a talprothadásban szenvedő juhok. Nálunk főként a tavaszi és az őszi csapadékos időszakokban gyakoribb. A száraz meleg és hideg nem kedvez a betegségnek.


Milyen tünetek vannak?


A csülök közötti bőrön vagy a pártaszélen kezdetben savóval, majd gennyel telt lapos hólyagok jelennek meg. Ezek felfakadása után fekélyek keletkeznek, a szövetelhalás ráterjedhet a csülök irhájára, mely elszürkül, ellágyul, változó nagyságú területeken elválik a szarutoktól. Az elvált irha és a szarutok között kezdetben híg, később kenőcsszerű vagy gennyes váladék halmozódik fel, ez feltűnően bűzös, rothadt sajtra emlékeztető szagú. Az elhalás néha az ujjcsontokra is ráterjed. Az esetek nagyobbik részében csak az egyik lábvég betegszik meg, de előfordul mind a négy lábvég betegsége is. Az állatok sántítanak, sokat fekszenek, térdelve vagy ülve esznek, a beteg anyák étvágytalanok, elapasztanak.
A betegség lefolyása általában hosszadalmas, a juhok fokozatosan lesoványodnak, ha a négy lábvég egymás után betegszik meg, akár fél évig is eltarthat.


Megelőzés, védekezés

Tiszta, száraz alom, rendszeres csülökápolás, lábvégsérülések kerülése, istállók kijárata, itatók körüli tócsák megszüntetése. Vásárlás előtt meggyőződni a betegségtől való mentességről, vásárlás után egy hónapos karantén.
Enyhébb esetekben a levált szarurészek eltávolítása után a beteg irha fertőtlenítőoldattal történő 2-3 naponkénti kezelése (ma már számos, kifejezetten ezt a célt szolgáló készítmény van forgalomban - kenőcsök, sprayk, hintőporok stb.).
Lábfürdők: 5%-os formalin, 1 %-os sterogenol, 10 %-os cink-szulfát stb. Megelőzésként hetente egyszer, 5 percig tartó "lábáztatás".
Megelőzésre jól bevált az alom szuperfoszfátos beszórása: 500 férőhelyes hodályban harmadnaponként 50 kg szuperfoszfát alomba szórása.
A betegeket el kell különíteni. Súlyosabb esetekben gyógyulás csak egyedi, sebészeti ellátással (éles késsel minden elhalt szövetet belülről kifelé irányulva el kell távolítani) és ehhez társuló gyógyszeres kezeléssel lehetséges. Előfordulhat, hogy légyálcák (nyüvek) lepik el a lábvéget, ilyenkor légyirtó lemosószert is alkalmazni kell.
Ott, ahol a betegség súlyos veszteségeket okoz, inaktivált vakcinák igénybevételére van lehetőség (oltás hathetes különbséggel kétszer).

 

Lépfene(anthrax)
A házi állatoknak, nevezetesen a kérődzőknek, heveny fertőző betegsége, mely róluk az emberre is átragadhat. Előfordul mindenfelé a földön, egyes vidékeken azonban különösen honos és főleg a szarvasmarha- és juhállományban óriási veszteséget okoz, ámbár újabban, a talaj okszerü művelésének terjedésével inkább csak árvizes, mocsaras vidékekre szorul. Emberek jóval ritkábban szoktak megbetegedni s jobbára csakolyanok, akik állatok körül foglalatoskodván, a fertőzésnek gyakrabban ki vannak téve. A betegséget egy pálcika alaku hasadó-gomba okozza, mely a betegek vérében felette nagy számban van jelen- 0,003-,010 mm.A bacilusok a vérben gyorsan szaporodnak, miközben mérgező anyagokat termelnek, melyek azután megölik a szervezetet.Az állatok az esetek többségében a tápcsatorna, a gyomor, illetőleg jóval gyakrabban a bél falán keresztül fertőzik meg magukat. Az ember is, ugy mint a húsevők állatok is, megbetegedhetik azért, mert lépfenés marha vagy birka húsát eszi meg.
          A kérődző állatoknál az a fertőzésnek rendes módja, hogy spórákat tartalmazó takarmányt, főleg szénát, vagy legelés közben spórás földdel szennyezett füvet esznek, amidőn a spórák hasonlóképen sértetlenül átmennek a gyomrokon keresztül a bélbe. A takarmány akkor fertőz, ha abba valamely módon lépfenés anyag keveredett, p. felakasztott bőrökből lecsepegő vér, beteg állatok ürüléke vagy ilyenekből érvágással kibocsátott vér. A takarmány bacillus- és spóratartalma azonban legtöbbször onnan ered, hogy a talaj, melyen az nőtt, fertőzve volt.A ragály tenyészésére legalkalmasabbak a mélyebben fekvő s már emiatt is szerves anyagokban gazdagabb s amellett nedves vidékek, valamint általában a mocsaras, állóvizes, turfás vagy koronkinti áradásoknak kitett földterületek. Az ilyeneken nőtt takarmánynövények annál inkább közvetíthetik a fertőzést, mert mindig tapad hozzájuk bizonyos mennyiségü föld vagy iszap. Ugyanitt azonban ugy az álló-, mint a kútviz is fertőzhet s különösen veszedelmes e tekintetben a kevéssé mély kutak vize, melyekbe a felületes földrétegeket az esőviz belemossa.
          Emberen a betegség legtöbbször a bőr felületes sérülésein keresztül történt fertőzés következtében, az u. n. pokolvar (carbunculus) képében szokott fellépni. A test valamely részén, legtöbbször az arcon vagy valamelyik végtagon, bolhacsipéshez hasonló, viszkető, vöröses bibircs keletkezik, ezen körülbelül fél nap mulva szederjes vagy kissé sárgás hólyagocska fejlődik, mely később barnás pörkké beszárad. Az ekkor már érzéketlen göcs körül később újabb apró hólyagok fejlődnek, melyek keletkezésük sorrendjében szintén beszáradnak, időközben pedig a szomszédság megdagad, a daganat kezdetben tésztás, később keményebb tapintatu, fölötte a bőr kezdetben halvány piros, később szederjes szint ölt. A kedvező lefolyású esetekben a daganat fejlődése valamely pontján megállapodik és egyes elhalt részei különválása után gyógyulás áll be. Máskor bizonyos idő mulva súlyos rosszullét jelei, láz, émelygés, fejfájás, borzongás mutatkoznak és a gyengeség fokozódásával végül a halál következik be. Némely esetekben valamely testrésznek tésztás daganata fejlődik és csak később keletkeznek a daganat fölött az említettekhez hasonló hólyagok; a betegség itt is később általánossá válhatik és halállal végződhet. Belső fertőzés után a betegség erős láz, hasi fájdalmak, rohamosan fokozódó gyöngeség tünetei között szokott kifejlődni, melyekhez később még s test különböző részein keletkező pokolvaras daganatok csatlakozhatnak.

Állatokon a L. pokolvar alakjában ritkán észlelhető; még leginkább lovakon és szarvasmarhákon. Gyakoribb a nyelv és a száj nyálkahártyájának elsődleges megbetegedése a nyálkahártya valamely sérülése következtében. A nyelv ilyenkor rohamosan megduzzad, felületén szederjes hólyagok keletkeznek, melyek helyén később rossz kinézésü fekélyek jönnek létre, majd a duzzanat a pofákra is átterjed, a midőn már a lélekzés igen nehéz s végül a beteg fulladás v. általános fertőzés következtében elpusztul. Jóval gyakoribb az általános megbetegedés képében fejlődő L., amely oly rohamosan fejlődhetik, hogy a betegek gutaütéshez hasonló módon hirtelen pusztulnak el, vagy pedig az állatok egy v. több napon keresztül lázasok, étvágytalanok, igen elesettek, reszketnek, nehezen lélekzenek, esetleg véres hasmenést mutatnak, s végül teljesen kimerülve elhullnak. A betegség azonban fejlődésének bármely szakában megállapodhatik és a kóros tünetek alábbhagyásával a betegek meggyógyulhatnak.

A betegség elleni védekezés abban áll, hogy lehetőleg kerüljük a lépfenés állatokkal és ilyenektől származó terményekkel való érintkezést. Olyan egyéneknek, kik foglalkozásuknál fogva ezt el nem kerülhetik, arra kell ügyelniök, hogy bőrük sehol sérülve ne legyen, mert a sértetlen bőrön keresztül a ragály nem képes áthatolni. A belső fertőzés ellenében legjobban a fogyasztásra kerülő állatok gondos szakértői megvizsgálása (l. Húsvizsgálat), illetve a L.-s állatok megsemmisítése véd meg. Az állatoknak megvédése céljából gondoskodni kell arról, hogy a takarmány és az állatoknak hozzáférhető egyéb anyagok és tárgyak, valamint a föld talaja meg ne fertőztessék, ill. az állatok ilyen takarmányhoz stb. hozzá ne férhessenek. E végből szükséges a hullákat kellőképen ártalmatlanokká tenni, a betegek állóhelyeit fertőtleníteni, az állatokat a fertőzötteknek ismert legelőktől távol tartani; utóbbiak egyébiránt rendszeres talajjavítással ártalmatlanokká tehetők. Ahol a fertőzést ilyen módon nehéz megakadályozni, ott az állatok ellenálló képességének fokozása védőojtással (l. o.) védheti meg őket a fertőzéssel szemben. Az állatok L.-je az 1888. VII. t.-c. értelmében a hivatalból jelentendő betegségek közé tartozik.



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 3
Tegnapi: 9
Heti: 78
Havi: 458
Össz.: 148 860

Látogatottság növelés
Oldal: Betegségek
Kecske oldal - © 2008 - 2024 - kecskegondozas.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »